Mi a Családállítás?

A családállítás egy olyan egyedi módszer, amelynek célja, hogy felszínre hozza és feloldja azokat a múltbeli eseményekből eredő hatásokat, amelyek továbbra is befolyásolják életünket, anélkül, hogy ennek tudatában lennénk. Ezek az események gyakran olyan őseinkkel kapcsolatosak, akiket talán soha nem is ismertünk, de a családi lélek kollektív rendszerében mégis jelen vannak, és hatással vannak a család összes tagjára.

A családállítás elméletének az alapja, hogy a család, annak minden generációja együtt egy úgynevezett morfogenetikus mezőt alkot, melyben mindenkinek megvan a maga helye. Ha ennek a mezőnek a rendjét a család valamely tagja vagy tagjai akár tudatosan, akár szándékolatlanul megsértik, az a mező minden tagjára hatással lehet. A családállítás során az állítást vezető ezt a rendszert segít helyreállítani.

Sokszor azonban nehéz elképzelni, mitől is sérülhetett meg ez a mező, ha például boldog gyermekkorod volt, vagy nem emlékszel, hogy valaha is értek volna mély nyomot hagyó, komoly traumák. Ezért most szeretnénk neked megvilágítani a mező struktúráját ért sérülések hátterét.

Bert Hellinger szerint a család morfogenetikus mezejében három alapvető szabály uralkodik, amelyeket megsértve generációkon keresztül negatív hatással vannak a család tagjaira.

A Hellinger-féle családállítás alapköve: a családi lélekben uralkodó törvények:

 

Az odatartozás joga:

A Hellinger-féle családállítás első törvénye szerint a kiterjesztett család minden egyes tagjának egyenlő joga van ahhoz, hogy a többiek a családhoz tartozónak ismerjék el.

Ez a jog sokszor sérül: van, hogy valakit ténylegesen kitagadnak, mert mondjuk a család morális értékeinek nem megfelelő dolgot követett el. Olyan is van, hogy azért próbálnak meg elfelejteni valakit, mert nagyon fáj az emléke, vagy a hiánya,  így próbálhatják meg pl. kiszorítani egy korán meghalt kisgyerek emlékét a családi köztudatból, úgy tenni, mintha soha nem is létezett volna. A gyerek energetikai lenyomata ott van a mezőben, csak a viselkedés szintjén van űr a helyén. Az odatartozás joga sérül akkor is, ha azt mondjuk, hogy valakink betegségben halt meg, holott öngyilkos lett, vagy külföldre utazott, holott meghalt. Ezzel az illető sorsát tagadjuk meg – az ember és a sorsa pedig a családállítás rendszerében elválaszthatatlan egymástól.

A hely törvénye:

A Hellinger-féle családállítás elvei szerint ebben a rendszerben minden egyes családtagnak megvan a maga helye, és csak a saját helyén élhet jól.

Az ember a szülőjétől kapja az életet. Ezért számára mindig a szülő a Nagy, ő  pedig a Kicsi. Amennyiben a gyerek a szülővel egy szinten lévőnek éli meg magát, pl. az anyukám a barátnőm, akkor feljebb ugrik  a saját helyénél. Így nem tudja a saját életét élni, gyökértelenné és stresszessé válik. Rend van vízszintes irányban is -a testvérek között-,  aszerint, hogy ki hányadikként érkezett a családi rendszerbe. Ha például a pár első gyermeke halva születik, vagy később eltávozik, és a következő gyermek nem is szerez tudomást idősebb testvéréről, ő fogja elfoglalni az elsőszülött gyermek helyét, holott az nem az ő helye.

A kiegyenlítődés törvénye-az adok-kapok törvénye:

Az adás és elfogadás egyensúlya alapvető minden emberi kapcsolatban. Az egyenrangú kapcsolatokban, mint a párkapcsolatok, barátságok vagy kollégák közötti viszony, mindkét félnek adnia és kapnia kell ahhoz, hogy a kapcsolat egészséges és fenntartható maradjon. Az egyik fél ad, a másik kap, és ezzel lélekszinten kötelezettsége vagy adóssága keletkezik. Ezt az adósságot a másik fél újabb adással viszonozza, amit az első fél elfogad. Így egy folyamatosan áramló, előremutató dinamika alakul ki, amely mindkét fél számára előnyös. A jó tetteket mindig egy kicsit nagyobb mértékben adjuk vissza, így fenntartva az egyensúlyt és a kapcsolat dinamikáját. Rengeteg példát lehet itt megemlíteni, például egy beteg testvér ápolása, vagy valaki neveli a párja előző kapcsolatából született gyermekét, de megemlíthető egy ebédmeghívás is.Az adok-kapok törvénye a rossz kiegyenlítésére is vonatkozik. Ha valaki bánt vagy megkárosít egy másik embert, annak is vissza kell adni, de kisebb mértékben. Ez segít a negatív érzelmek és tettek kezelésében, míg végül az adósság kiegyenlítődik és megszűnik. Ha az egyensúlytalanságot nem tudják kiegyenlíteni, mert az egyik fél nem tud vagy nem akar adni vagy elfogadni, a kapcsolat végül fenntarthatatlanná válik és megszakad.

Speciális eset: szülő-gyermek viszony

A szülő-gyermek kapcsolat speciális helyzetet teremt, amelyet soha nem szabad egy kalap alá venni más egyenrangú kapcsolatokkal. A szülők olyat adnak – az életet és saját magukat – amit a gyermek soha nem tud ugyanolyan mértékben vagy formában viszonozni. Ezért az adok-kapok törvénye itt másként érvényesül:, hiszen a szülők által adott ajándékok és áldozatok, mint az élet, a gondoskodás és a szeretet, olyan értékek, amelyeket a gyermek soha nem tud teljes mértékben visszaadni, ezért a gyermek feladata, hogy elfogadja ezeket az ajándékokat és továbbadja a következő generációnak. A lényeg, hogy mindazt, amit a szüleinktől kapunk, a saját gyermekeinknek adjuk tovább. Ez biztosítja az élet áramlását és a generációk közötti folytonosságot.

Ha a Hellinger-féle törvények ismeretében vizsgáljuk meg, hogy miért nem sikerül úgy élnünk, ahogy szeretnénk, nagyon gyakran derül ki az, hogy a családunkban megsérült a rend, a családállítás három törvényének valamelyike, és a rendszerben, azaz a családi lélekben beindulnak a kiegyenlítő  folyamatok és működésmódok. Más szóval működésbe lép a Hellinger-féle rendszer-lelkiismeret, melynek megnyilvánulásaként pl. egy gyerek kezd el érthető okok nélkül rosszul élni, vagy valamilyen testi-lelki tünetet mutatni. Mivel ilyenkor az okok nem a saját élettörténetben vannak, mindaddig eredménytelenek maradhatnak a testi és lelki kezelések, amíg a fenti rejtett, tudattalan fogadalom a napvilágra nem kerül, és fel nem oldódik.

Gyakran előfordul, hogy ha egy családtag korábban nehézségekkel küzdött, az utódok valamilyen tudatalatti módon korlátozva érzik magukat abban, hogy boldogabbak legyenek vagy jobban éljenek, mint az, aki ezeket a nehézségeket megélte. Ez a belső késztetés a lojalitás egy formája, ami befolyásolja életünket, és gyakran gátol minket abban, hogy elérjük céljainkat, vagy boldogok legyünk.

Miben segít a családállítás?

Bert Hellinger, a családállítás módszerének megalkotója, felfedezte, hogy az ilyen rejtett dinamikák megjeleníthetők úgy, hogy idegen embereket/képviselőket állítunk be családtagjaink szerepébe. Ezek a képviselők képesek megérezni és megjeleníteni a családtagjainkra jellemző érzelmeket és élményeket. Ezen keresztül feltárhatóvá válik a család múltjában megbúvó, gyakran ismeretlen, de erőteljesen ható események sora, amelyek máig befolyásolják életünket. A családállítás segít abban, hogy megértsük ezeket a rejtett összefüggéseket, és ezáltal feloldjuk azokat az akadályokat, amelyek meggátolják, hogy teljes és boldog életet élhessünk.

A családállítás rávilágít azokra a múltbeli eseményekre, és felszínre hozza azokat a megoldatlan feszültségeket, amelyek rendezetlenül maradva arra kényszerítik a család tagjait, hogy tudat alatt ezeket próbálják kiegyenlíteni. Ennek következtében nem élhetik a saját életüket teljesen szabadon és boldogan.

A családi rendszerekben keletkező feszültségek maguktól nem oldódnak fel; ehhez a család kollektív lelkének külső támogatásra van szüksége. A Hellinger által kifejlesztett családállítás pontosan ezt a feloldást hivatott segíteni.